A nehézipari Egyetem hallgatói is
próbálgatták ujjaikat a gitárhúrokon. Egy halk, beteg fiú keze alatt haláláig
hangosodott a dob, egy lány váltogatni kezdte zeneiskolai csellóját a
basszusgitárral, hogy a kollégium folyosóján tolongó diákoknak, majd hamarosan a
"Boci bár" ezres tömegének felidézzék a BEATLEAS és a BEE GEES kemény,
progresszív hangját. 1973 lehetett. Senki sem tudja pontosan a dátumot, amikor
ketten-hárman pengetni kezdtek valamelyik kollégiumi szobában, amikor tele
lett hallgatókkal a folyosó, amikor bulit buli után kezdtek szervezni számukra,
amikor kellett már valami nevet választaniuk. Az elhunyt dobos, Halász Jozsó
egyszer kezébe vett egy könyvet, az volt ráírva: Edda-dalok... Mindegy, legyen
EDDA. Nem akarták híressé tenni, eszükbe sem jutott, hogy a maguk élvezetén és
barátaik szórakoztatásán túl is lehetnének céljaik, lehetőségeik. Váratlanul
tört rájuk a népszerűség, egyre nőtt, hívták, cibálták őket mindenfelé a
városba, aztán az egész megyébe. Nem keresték a sikert és nem készültek rá.
Nehézipari szakembereknek készültek. S akiknek lassan terhessé vált a sok
zenélés, azt mondta: gyerekek, nem megy. És felváltotta valaki más. Mert
megállni már nem lehetett. Évek teltek el, míg kialakult az ötösfogat, melynek a
híre szétfutott az országban. Attis (a kisfiú, aki lopva leste valamikor a
gyárfalat), Slamo, Zsöci, Talfi, Buksi. Ők már akartak valamit: olyat
produkálni, hogy attól fogva ne kelljen semmi egyebet csinálniuk, csak
zenélhessenek.... Minden hókuszpókusz nélkül belevágtak egy akkordba és
felforrósodott a levegő. Szerény erősítés is elég volt, hogy átjöjjön rajta
minden hangjában őszinte, szíven ütő, makulátlanul kidolgozott zene. Előugrott
az énekes, ahogy a pesti riválisok emlegették, a simlis Pataky:"Szevasztok! Öt
egyszerű arc! Igen, onnan a világ végéről, Miskolcról..." Pesti bemutatkozásukra
nagyon készültek. Éjjel-nappal próbáltak, minden hangot úgy kidolgoztak, hogy
álmukban is tökéletesen tudják. Minden eszközüket százszor ellenőrizték, hogy
a villámcsapás se akadályozhassa a működésüket. A Közgazdasági Egyetem az EAST
és a ROLLS elfogult közönsége előtt arattak átütő sikert. De tudták: a nagy
berobbanás még odébb van. ... (Pataky) Végre mégis elérte pesti talpalásaival,
hogy önálló koncertet adhattak a Budai Ifjúsági Park félelmetes hírű
közönsége előtt. Ha létezik ilyen a zenében: tökéletesen felkészültek. És csak a
főváros határán tudták meg az utcai plakátokról: velük egy időben
Piramis-koncert zajlik a Kisstadionban. Mindenki, akit az ő zenéjük egy kicsit
is megérinthet, Soméknál lesz. Rájuk a dobogó a dobogó előtti óriási területen
pár tucat ténfergő fiatal várt. Unottan, minden mindegy alapon. Alig lehetett
őket a színpad elé terelni... Mégis híre ment a zenéjüknek. Mégis jöttek a
hívások sok száz kilométerekről: azt mondják, jók vagytok, gyertek hozzánk is!
Nőtt a hírük. Félelmetes hatású volt a zenéjük... ...A MÚLT Ős-EDDA
(1973-1977) Ex-EDDA (1978-1983) Új-EDDA (1984- ) ... Volt egy fiú...
Egy felejthetetlen emlékű, nemes lelkű fiú: HALÁSZ JÓZSEF. Imádta a zenét.
Tanulta is... Kereste az alkalmas társakat. FERENCZI ZOLTÁN mérnökhallgató
volt az első, aki a gitárjával mellé állt. BEÉLY KATALIN, zenei szakiskolás
csellista, Ferenczi szerelme megtanult basszusgitárt pengetni hozzá. ZSIGA
ZOLTÁN énekelt a GRIFF-ben, őt felváltotta a többet vállalni tudó FODOR ATTILA,
aztán hamarosan -PATAKY ATTILA. (Egy ideig énekelt velük DARÁZS ISTVÁN is.)
... Halász jó partner volt mindenben, ami eredményt, jobb zenélést ígért.
Sajnos, az egyetem után éppen az ország másik végén kapott állást. Helyét a
dob mögött SZEPCSIK JÓZSEF (Sucu) foglalta el, aki azonban megbetegedett,
1976-ban abba kellett hagynia és- ez volt az első halálos tragédia az EDDA
életében- egy év múlva meghalt. Pataky 1976 tavaszán leutazott hát Zalába és
szenvedélyesen rábeszélte Halász Jozsót: térjen vissza Miskolcra- muzsikálni.
Ősszel derült ki az újabb tragédia: ő is gyógyíthatatlan beteg.... A drága,
lelkes, csupa érzés, csupa zene Jozsónak, az EDDA megálmodójának, létrehozójának
és névadójának, a társaiban lelket tartónak is fel kellett adnia. Négy év múlva,
1980. október 9-én az EDDA zenéje a "Fémszívű" szomorú hangjai búcsúztatták el:
gyászritmussá, gyászdobbanássá váltak a fémkemény dobütések. A zene új
dobverőkkel szólt tovább.... 1977-ben a dobnál CSAPÓ GYÖRGY ült, amikor Beély
Kati, majd Ferenczi Zoli is válaszút elé került- és ők tartották életük eredeti
irányát. Soha nem is gondoltak másra. Amit ezek az alapítók, az Ős-EDDA
muzsikáló diákjai- a hozzájuk állt FANCSIK ZOLTÁN, majd ARANYOSI GYÖRGY
billentyűssel együtt- tettek, az hazai rocktörténetünk legtisztább fejezetéhez
tartozik. Méltó rá, hogy ne feledkezzünk meg róla. Róluk. ... SLAMOVITS ISTVÁN
egy hajnalban arra ébredt, hogy Skoda mikrobusz áll meg az albérleti
ablaka előtt, becsönget Attis, felpakolja és viszi- haza. Csapóval már hárman
voltak és együtt választották ki- éles füllel, hideg szemmel-, kiket hívjanak
még magukhoz. BARTA ALFONZ lett a billentyűsük. Karácsonykor keresték meg
ajánlatukkal, pár napig tétovázott, aztán beállt. Hangszerelő munkája és
színes játéka erősen meghatározta a sikerhez vezető EDDA-hang kialakulását.
Beély Kati letett basszusgitárját képletesen szólva RÓNA GYÖRGY vette kézbe, de
fél év múlva úgy döntött, lemond a rögös zenei pályáról. ZSELENCZ LÁSZLÓ
került a helyébe. Pontosan emlékszik: "1978. szeptember 7-én,
Abaújdevecseren léptem az EDDÁ-val először színpadra." Ettől a naptól lehet
számítani, hogy együtt állt a proficsapat: ATTIS, SLAMÓ, ZSÖCI, TALFI, BUKSI. De
még sokat, iszonyúan sokat kellett dolgozni, hogy ez a csapat profi pályára is
kerüljön... ... Eddig követte az első könyv (EDDA Művek, Miskolc) a gyárváros
muzsikusainak krónikáját. Az Ős-EDDA szerepléseit és eseményeit csak
töredékes emlékezésekből lehetett felderíteni. A visszaemlékezők azonban
gyönyörű képet őriznek róla. 198 elejétől 1983 tavaszáig 564 EDDA-koncert
zajlott le Miskolcon, az országban és a környező országokban.
A BOMLÁS ... 1983 nyarán az EDDA-tábor több százezer fiatalja már úgy
érezte magát, mint a válni készülő szülők fiai, lányai. Az országszerte folyó
koncertek még családi ünnepek voltak, a finom zenei falatoktól még senki sem
akarta elvenni az étvágyat, még a lelkiismeret és felelősségérzet tétován azt
diktálta: meg kellene őrizni ezt az örömöt. De a gyerekeket - jó lenne ezt végre
megtanulni - nem lehet becsapni! Soha azelőtt nem voltak akkora tömegek az
EDDA-turnék koncertjein, soha úgy együtt nem volt a család, mint azokon a nyári
estéken és soha olyan kegyetlen feszültség nem izzott a levegőben, mint amikor a
zene mámorában ezrek és ezrek- sírtak. Mert tudták. Úgy látszik, érzékenyek
vagyunk, a gyerekek különösen. Mi minden tényt, még mielőtt ténnyé válna már
tudunk. Ehhez a pletykák röpködése kevés, ehhez nekünk belső precíziós
érzékelőink vannak, mint az időjós békáknak és a viharmadaraknak. Mi a
szándékokat jelekből megérezzük, még mielőtt kialakultak volna.... ... És még
mennyi más fájdalomgombócot fakasztott fel jótékonyan a zene, amiről most
hírtelen megsejtették: el akar hallgatni?!... KEDVES BARÁTUNK! Ezúton tudatjuk
veled, hogy az EDDA MŰVEK -tagjainak közös elhatározása alapján- az év végén
megszűnik. Ezért szeretettel meghívtuk 1983. december 17-én, szombaton 19 órára
Miskolcra a Sportcsarnokba a nezekar búcsúkoncertjére. A szöveg fölött fotó:
négy fej. Aki elsőnek elhagyta a várost, Barta már nem volt köztük. A négy
tekintet között semmi kapcsolat, bizonytalanul merednek maguk elé. Négy magány.
Fölöttük mállott vakolatú tűzfalon korommal írva: EDDA művek. És az elején
krikszkraksz, mintha kentek volna oda még valamit, ami a képnagyításról
lemaradt, s amivel így lett volna teljes a felirat: EX-EDDA művek. ... Lehet,
hogy ez a kis cédulaplakát is sok volt. Ha csak egy-két gyerek fülébe súgták
volna, hogy "oszlik az EDDA, szombaton búcsúkoncert", akkor is percek alatt
futott volna szét a hír az egész országban. Megindult a levéláradat: ne tegyétek
ezt! És megindult a roham a jegyekért... ... A jegyek nagy része órák alatt
elkelt... Voltak, akik már napokkal előbb megjelentek Miskolcon. Pataky lakása
olyanná vált, mint egy siratóház. A koncert napján egész csoportok bőgve jártak
az utcán és már délelőtt ott ténferegtek a sportcsarnok körül... (Pataky)... Ki
emlékszik a szerelme temetéséről arra, hogy mit prédikál a pap? Tudom, hogy jött
a pillanat, amikor azt mondtam: színpadra! Danyi Attila szívességből bemondta,
amit egyébként senki nem vállalt el: "Hölgyeim és Uraim! Az EDDA most játszik
utljára." Valami ilyesmit... és én megpróbáltam összekapni magam, mint a belül
síró, kifelé komédiázó bohóc... ...De aztán jött a "Kölyköd voltam" és a
közönséggel együtt sírtunk... /"... Egy olyan mondatot szeretnék mondani, amely
sajnos többet nem hangzik fel: Hölgyeim és Uraim, következik az EDDA Művek..."/
Hat év koncertjeiből és három nagylemezről 26 EDD-dal szólalt meg azon az estén:
Kék sugár, Ó, azok az éjszakák, Rock énekes, Nekünk miért jó?, Nehéz dolog,
Micsoda komédia, Keselyű, Álmodtam egy világot, Változás, Rossz állapot,
Fémszívű, Engedjetek saját utamon!, Jár a füstben a halál, 1+1 koma, Hűtlen,
Elektromos szemek, Vörös tigris, Kínoz egy ének, Érzés, Adj menedéket, Torony,
Ítélet, Elhagyom a várost, Hosszú az út, Kölyköd voltam, A játék véget ér....
Riskó Géza: Vasrock |