Alapi István élete

1962.08.02-án születtem Salgótarjánban. A családomban eltekintve az egyik dédnagyapámtól, aki karmester és hegedűs volt, senki nem foglalkozott zenével. Én azonban már egész kicsi korom óta nagyon erős vonzódást éreztem a hangszerek, a zene iránt. Valószínűleg ez késztette nagyszüleimet, hogy 10 éves koromban karácsonyi ajándékként egy gitárt vásároljanak nekem, s ezzel akarva, akaratlanul meghatározzák életem további alakulását.

Lelkesen, minden külső befolyásoló tényező nélkül elmentem a helyi zeneiskolába azzal az elhatározással, hogy klasszikus gitárt fogok tanulni, azonban az igazgató minden áron el akart téríteni szándékomtól, mondván, hogy a gitár egy komolytalan hangszer, miért nem tanulok inkább tubázni! Ránéztem arra a bazi nagy hangszerre és arra gondoltam, hordja õ ezt élete végéig a nyakában! Valami mondvacsinált ürüggyel kilógtam az irodából és haza futottam. Ezzel klasszikusgitárosi karrierem véget is ért.

Ezek után szerencsémre egy olyan gitárostól volt alkalmam elsajátítani az alapokat, aki bár Salgótarjánban lakott és kevesen ismerték, mégis a hangszerének legnagyobb mesterei közé tartozott.

Pár év múlva a helyi zeneiskolában egy úttörõ kezdeményezésként bevezették a jazz oktatást, így alkalmam volt ebben az oktatásban részt venni. Terveztem is, hogy miután leérettségizek a budapesti jazzkonzervatóriumban folytatom tanulmányaimat, de idő közben az lett a tapasztalatom, hogy ott az oktatási szisztéma a legkevésbé sem felel meg az én elképzeléseimnek. Én egy eléggé öntörvényű ember voltam már akkor is, ezen kívül egyformán érdeklődtem a rock, a jazz, a fúziós műfajok iránt. Akkoriban azonban a jazztanszakon már az is szentségtörésnek számított, ha valaki például torzítós gitáron akart játszani, a rock szót pedig ki sem volt szabad ejteni. Tehát rájöttem, hogy ez nekem nem hiányzik!

Akkoriban én már intenzíven zenekaroztam, és a tanulásnak kénytelen voltam a sokkal rögösebb autodidakta módját választani. Hamar rájöttem, ha vidéken maradok valószínűleg semmi nem lesz belőlem ebben a szakmában, úgyhogy miután Front nevű zenekarommal az 1983-as Ki Mit Tud? vetélkedőn dobogós helyezést értünk el, valamint másfél évet kellemes árnyékkatonaként eltöltöttem a hadseregben Budapestre költöztem. Itt első zenekarom a később Angyalbőrben címû tévésorozatból ismert Mohó Sapiens volt. Velük részt vettünk a Csillag születik tehetség kutatón, amit saját kategóriánkban megnyertünk. Itt figyelt fel rám, valamint Pethő Gábor basszusgitáros barátomra az Edda Művek feje, Pataky Attila és Gömöry Zsolt billentyűs barátom. Pár nap múlva már az Edda gitárosa voltam, ennek már 16 éve.

Ez talán életem egyik legjelentősebb fordulópontja volt! Igaz ugyan, hogy közben 1991 és 1993 között nem voltam a zenekar tagja és ezt az idõt részben külföldön töltöttem, majd pedig itthon session zenészként dolgoztam és közben Demeter Gyurival, Vértes Attilával, Hetényi Zolival és Makovits Dénessel megalakítottuk a rövid életű, mégis hihetetlen sikeres XL Sisters-t. 1993 nyarán, az időközben az Eddában helyemet betöltő Kun Péter tragikus halála után, újra a zenekar tagja lettem.

Ezen közben persze a magánéletemben is rengeteg esemény történt, akkori házasságomból megszületett 1989. 06.03-án lányom Mici (aki hivatalosan a Dominika névre hallgat, de nem rajong érte!). Első házasságom 1993-ban felbomlott, de szerencsére a volt feleségemmel baráti viszonyban maradtunk. Ezután, volt egy hét évig tartó kapcsolatom, ami relatív csúfos véget ért, Ha-Ha-Ha...!

2002. 02. 22-én házasságot kötöttem Kovács Zsófival, akivel már 3 éve élünk együtt nagy boldogságban. Az utóbbi években az Edda mellet több más zenekarban is közreműködök, valamint eddig kb. 50 lemezen működtem közre, mint gitáros és remélem ez a temdencia továbbra is folytatódni fog. 1996-ban megjelent első szólólemezem Belső világ címmel. Második szólólemezem anyaga az USA-ban látott napvilágot, sajnos meglehetősen rendezetlen körülmények között. Az itthoni megjelenés még szervezés alatt van. Folyt. Köv. !!