Egek Felé Kiáltottam

Soha nem láttam még, hol kel föl a nap,
Soha nem aludtam át, éjszakáimat.
Hínárszálak húztak le a mélybe,
Önmagam állítottam félre.
Zárt ajtókat nyitottam ki másnak,
Nem hívtak barátnak, és nem hívtak társnak,
A lenyugvó nap mindig máshol ért,
Ezer színével borult rám az éj.

Rám zuhant minden, minden, mi nem kellett másnak,
Rossz íze lett a sötét, a sötét éjszakáknak.

Életemben sok mindent megpróbáltam,
Külvárosok előttem, utánam.
Az egek felé kiáltottam,
Rosszat soha nem akartam.
 

Minden Sarkon álltam Már

Minden perc egy nehéz nap,
Minden nap egy hosszú év,
Mögöttem már annyi érzés,
Előttem még oly sok év.

Volt már úgy, hogy mennem kellett,
Nem tudtam, hova érkezem,
Lehunyt szemmel azt reméltem,
Hogy egy dal segít nekem.

És jött egy furcsa érzés,
Vad erővel elkapott.
Igen, úgy éreztem,
Kezeimmel elérhetem a Napot.

Azért volt oly különös,
Minden fénynél színesebb,
Egész nap égett bennem
Egy dal szüntelen.

Minden sarkon álltam már,
Minden lépcsőn ültem már,
És ha elrúgtam egy követ, amerre gurult,
Arra mentem tovább.
 

Ahová Eljutok 
 
Életem egyszerű, nem tudom, hová jutok,
Egy biztos úton még ma elindulok.
Tévedésből túl korán elengedtek,
Úgy gondolták, sokáig melengettek.

Célpont voltam, rám számoltak,
Acél ajtók rám csukódtak.
A napok hosszú sora megzavart,
Hiszékeny életem naponta felkavart, felkavart.

Nézd, üres két kezem,
A köd elnyelte fejem!
Dalaimat rád kiáltom,
Nincs senkim, nincs semmim a világon,
Nincs senkim, nincs semmim a világon,
Nincs senkim, nincs semmim ezen a világon.

Nevünket nem kell, hogy valahol jegyezzék,
Életünk semmilyen, nem kell, hogy szeressék,
Eljön a nap, hogy fejem nincs hol lehajtanom,
De a jelenem a tiéd, vidd, neked adom, neked adom.


A fémszívű fiú 

Fejed fölött múlnak el az évek,
Nem tudod mi lesz még belőled,
Apád szavai mind lekoptak rólad,
Érzed, nem szeretnek, átnéznek rajtad.

A keresztútig mindennap eljutsz,
Senki nem vár, nem jön eléd.
Haza mennél, de nem kérnek belőled,
Azt üzenik, maradj ott, hol eddig lehettél.

Csak menj, sok hosszú év vár rád,
Sorsunk egybeforr, menj, vidd tovább!
A hajnal ágyat bont neked,
Megpihen rajta kemény fémszíved.


Álom 

A lány, kire nézek
Egy új életről álmodik
Tűz ég szívében
Meddig kell várnia még
 
Álmodhat szépről, álmodhat jóról
Úgy szeretne élni már
Elfojtott vágyak, órák, remények
Úgy szeretne élni már
 
Ha tudná, hogy merre menjen
Az út oly nehéz
Tűz ég szívében
Meddig kell várnia még

Álmodhat szépről, álmodhat jóról
Úgy szeretne élni már
Elfojtott vágyak, órák, remények
Úgy szeretne élni már


Ahogy élsz

Egyedül alszol, egyedül kelsz,
Amit tenned kéne arra sem figyelsz,
A dolgok súlya fejeden egyre nő,
Lassan olyan leszel, mint egy nehéz kő.

Rég nem vagy már fenegyerek,
Rossz dolgokban törni magad minek?
Rossz ágyakon rossz álmokat láttál,
Éveken át mindig valamire vártál,
Elérted lassan életed negyedét,
Nézz önmagadba, mennyit vesztettél!

Rég nem vagy már fenegyerek,
Rossz dolgokban törni magad minek?

Ahogy élsz, úgy lesz jó
Ahogy élsz, az neked való
Ahogy élsz, úgy lesz jó
Ahogy élsz, az neked való!


Elhagyom a várost (Edda Blues)

Magányosan állok egy sötét udvaron
Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog
Sorra kidőlt padok közt lépkedek
Kevés a hely, ahova léphetek.

A sarkon áll egy alak, rám vigyorog,
Szólni nincs kedvem, hát továbbindulok,
A régi téren talán vár még valaki,
Vele jó lesz egy cigit megosztani.

Ref.:
Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.

Talán csak megszokásból indultam tovább,
Mereven bámultam a házak ablakát,
A pályaudvar, ó, egy megszokott állomás
Az egész egy furcsa látomás

Aztán csend, és újra csend,
A sárga Hold álmosan figyel.
Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jártam itt,
Tudom, hogy nem felejtem, mennyit vártam itt.

Igen, elhagyom a várost, elhagyom, ha nem fogad magába,
Erről szólt a dal: EDDA BLUES!


Semmim Nincs 

Semmim nincsen nekem, mit adhatnék,
Megvetetlen ágyakban alszom rég.

Úgy vágyom rá, hogy a dalt megszeresd,
Ez minden, mit adhatok neked.

Semmim nincsen nekem, hát ne is kérj,
Nem tudom a vágyaid megvenni én.


Álmodtam Egy Világot 

Időnk kevés, mégis hajt valami tovább
Kormos városomban rám nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.

Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.

Titkaim nem őrzi senki meg
De szívemben a dal megmarad nekem
Újra átélem örök hangjait,
Ha szól az ének, álmodom a világot veled.

Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.