Mikor jöttök a Felvidékre? 
- Nem hagyjuk ki! Az Elo-koncerttel szervezve júniusban nem kevesebb, mint 10 alkalommal robbantunk nálatok. A tavalyi Edda-Ifi buli felelevenítése is programon van. (A részletes szlovákiai EDDA-turné programot a következő számunkban ismertetjük—szerk. megj.)

Az út elején kik voltak a példaképek? Olyanok, akikre ma is úgy nézel... 
- Több nevet is felsorolhatok. Deep Purple, Deff Leppard, Black Sabbath, Kiss ...

Persze, a nagy öregek. Hogy lehet mégis, hogy az Edda művek zenéje  egyikőjük stílusához sem hasonlítható igazán? 
- Őket tisztelem, szeretem, de nem utánzom. Az Edda művektől távol állnak az olyan dolgok, mint a playback, a koppintás. Szeretünk zenélni és ezt önállóan is tudunk.

A 25 lemez közül melyiket emelnéd ki, mint számodra legkedvesebbet? 
- Olyan ez, mintha az embernek a gyermekeit kellene rangsorolnia. De ha mindenképpen választanom kell közülük akkor az első, a tizenötödik, a hatos és a huszonnégyes volna az melyeket kiemelnék a sorból.

A mai magyar rockéletben milyen az utánpótlás? 
- Magyarországon ma nincs rockélet, de akadnak ma is tehetségek. A lényeges különbség, hogy míg mi keményen megizzadtunk minden dallal, erős alapokat építettünk, addig az újabbak közül sokan ia könnyű és rövid életű sikerekre törnek, s így amilyen hirtelen tűnnek fel, oly hirtelen el is tűnnek a színről.

Ha már a tavalyi Edda-Ifi tábort említetted, ott a huszonéveseket megszégyenítő kondiról tettél tanúbizonyságot. Négy félidőt fociztál le megállás nélkül, aztán pedig végigdolgoztad a kétórás bulit. Honnan ez a remek erőnlét? 
- Rendezett élet és észszerű időbeosztás a titka. Az otthonomban összehoztam egy konditermet, testi-lelki gyakorlatokkal kezdem a napot. Torna, meditáció és a pozitív gondolkodás alapelveinek a betartása („Minden nap minden szempontból egyre jobban és jobban vagyok"—szerk. megj.). Általában 10 óra körül érkezem a kft.-m irodájába, ahol az ügyintézés mellett fogadom az újságírókat is. Ha nincs fellépésem, délután 6-tól este 10-ig otthon, a család társaságában végzem a teendőket.

Ez azt jelenti, hogy megállapodtál? Semmi buli? 
- Erről szó sincs! A feleségemmel szívesen járok társaságba, szeretünk táncolni. Akkor érezzük jól magunkat, ha zajlik körülöttünk az élet. Egyszerűen: szerencsés ember vagyok, szeretnek, szeretek, tehát szeretem az életet.

A család? 
- A turnékra, fellépéseinkre, és ahová csak lehet, magammal viszem a feleségemet is. Minden szabad időmet a szeretteimmel, tehát vele,  az édesanyámmal és a már családtagoknak számító két kutyámmal töltöm.

És a fiad? 
- Ő már 24 éves felnőtt férfi, de ha találkozunk, barátonként nagyokat beszélgetünk. Őt nem vonzza a színpad, éli a saját életét.

Miben különbözik a mai Pataky Attila attól a sráctól, aki húsz éve elindult Miskolcról? 
- Lényegében ugyanaz mind a kettő. Dalaink szövegeit a kezdetektől fogva én írom. Bennük az életérzéseim hangzanak el, és én máig is vállalom valamennyit. A fő különbség talán az, hogy a mai Pataky még jobban énekel.

A magyar nóta hogy illik ebbe a képbe? 
- Ez sem újkeletű dolog. Az édesanyámmal odahaza sokat nótáztunk, a Dáridóban erről már számot adtam, sőt most világslágereket is feldolgoztam Pataky módra. Csak jó és rossz zene létezik, én pedig szeretek énekelni, szeretem a közönséget, legyenek azok akár a fiatalok, akár az idősebbek köréből. Nem teszek különbséget.

Közéleti szereplésre még nem gondoltál? 
- Ha a politikát érted alatta, akkor nem. Köszönöm, az effajta mulandó dicsőségek nem vonzzanak.
Ezeket a szavakat Attila már indulásra készen mondja. Előre jelezte, hogy sietnie kell, de azért kikísér az ajtóig. — Várj, kocsival vagy? Igen? Akkor itt van egy csomag plakát. — Visszafut, és még egy kazettát is a kezembe csúsztat. — Remélem, hogy még találkozunk valamelyik koncertünkön...