A koncert a városnapok fénypontját jelentette, és ez alkalomból azok is hazajöttek, akik egyszer „elhagyták a várost”. Fiatalok, idősebbek énekelték az új, de leginkább a régi EDDA-dalokat, amelyek a kemény diktatúra idején lélekerősítő mondanivalójuk miatt erőt adó szerzemények voltak. „Elfojtott vágyak, órák, remények" szabadultak fel, a 80-as esztendők tinédzser-generációjának dalai, a lázadás éveiben elsuttogott, kimondott, néha merészen üvöltött nagy igazságok. Az akkori „kölykök" most meglett emberek, felnőttek, nagyszülők, akik ezeket a dalokat hallgatva sírtak, nevettek, örültek, szenvedtek, szerettek, lázadtak, és álmodtak egy világot maguknak, hétvégi füstös házibulikban, hidegben, sötétben énekelték „szálljunk fel, én is akarom”. És miközben a keserű könny arcunkat mosta, fáztunk az utcák kövén, falhoz dolve vártuk a szerelmet, hosszú vonatsíneken kóboroltunk, álltunk a kör közepén, körbevettek jó barátok, rosszak, pofonoktól piros volt az arcunk, akkor sem adtuk fel, mert volt hitünk a magas falak előtt, és lehunyt szemmel azt reméltük, hogy egy dal segít nekünk… Mind rólunk, mindannyiunkról szólnak ezek a slágerek, és ezért nem haltak meg… Huszonöt arany-, négy platina-, két gyémánt-lemez, nem egy akármilyen gyűjtemény az 1981-ben megjelent első EDDA-album óta. Sikerük titka talán a műfajban, a „tiszta igaz szó"-ban, a rockban keresendő, ami tagadhatatlanul a szabadságot jelenti, a minden áron győzni akarásban, a vélemény-kimondásban, és abban, hogy a szövegekbe, a zenébe Pataky beleírta a vágyait, az álmait, mert tudta „ha feladod az álmaid, meghalsz, élve halsz meg". De az EDDA-dalokat nem kell magyarázni, énekelni, hallgatni kell, és szeretni annak, aki hisz bennük, hiszen tegnap is bebizonyosodott, hogy az erdélyi közönség a zenekar himnuszává lett Hűtlen-t énekelve, nem lett „hűtlen” az EDDÁ-hoz, és „amíg él el nem felejti, hogy a múltat ki nem tépheti szívéből." Generációk nőttek fel és nőnek fel a dalaikon, melyeknek „minden szava megérint, megéget”, és melyek a rock által sugárzott valódi szabadságérzést hordozzák magukban. A közönség ugyanazzal a hittel énekelte tegnap is, és talán énekelni fogja ma is, holnap is, hogy „Uram, segíts fiaid, hogy megtisztuljanak, annyit, mint mi csalódtunk, ne csalódjanak, Uram, segíts, hogy napfény érje tiszta arcukat, Uram, adj szép fiaidnak boldog napokat. Kérlek, segíts!…"

Nagy Zsuzsanna