Enyém is volt
 
Léket kapott közös ügyünk,
Keményen alánk vágott a sors.
Békében elválni, ez is valami,
Élet a végére ennyit hagyott.
EDDÁS társak emlékeztek, 
Küzdöttünk mi eleget,
Bárhol vagytok, azt kívánom:
Óvjon az Ég titeket.
 
Őrült roham a zárt osztályon,
Föl vagy le?  Ki dönti el?
Együtt rohantunk idáig,
Ki eddig köszönt, ma nem ismer.
Ha hagyom - persze, ha hagyom -, 
A rágalom meglenne most vastagon, 
De vágyom, sõt akarom az újat, 
Hogy a tegnap után más legyen a holnap! 

Az enyém is volt, és meg néhány arcé,
Azok az évek úgy 80 körül.
Gyönyörű évek! Tisztán látok mindent,
Érzem, hogy veletek újra sikerül!

Emlékezni
(Halász József emlékére)
 
Már majdnem alszom, és ebből ébredek, 
Az eszmélés első fokán találkozom veled
Egy régi társat látok szembejönni,
A nevet egy fejfáról olvasom.
 
Az ablakon át, ha a csillagokra nézel,
Ő is ott van köztük, valahol,
Kérte az időt, de az meg nem áll.
Hitvány győzelmed ez, ostoba vagy, Halál!
Ostoba vagy, Halál!
 
Milliókat szórnak őrültségekre,
Hol vannak az okos doktorok?
S ha egyszer később a kislánya megkérdez,
Válaszképpen mit is mondhatok?
 
Hogy milyen volt? Különb, mint a többi,
Százszor is, és még ezerszer is, 
És mennyi jót tudott volna tenni,
Az Ég is csak az ilyet szereti,
Az ilyet szereti.
 
Hogy nem voltam ott, mikor útra keltél,
Magamnak soha meg nem bocsátom.
Legyen példa minden jó embernek!
Míg nem találkozunk, ezt magamban hordozom.
 
Emlékezni egy régi jó barátra,
Ha szomorú is, emlékezz velem!
Bárcsak tudnám még egyszer visszahívni!
Régi társam hiányzol. Hiányzol nekem.


Így akarom
 
Nekem senki se magyarázza, mi a jó, 
Majd beleharapok magam, 
És ha kihullanak is a fogaim,
Legalább magamnak csináltam,
Így akarom, így akarom.
 
És hogy a piros piros, tudom, 
És hogy lehet fekete is,
De a színeket hadd keverjem én, 
Ettől még nem leszek kétszínű,
Így akarom, így akarom.
 
A legfontosabb persze a felvilágosítás,
Így elkerülhető a stressz.
Gondterhesség ellen kitaláltam valamit:
Emberszűrőt fogok szedni,
Így akarom, így akarom.
 
Velem mindennap történhet valami
Ez azt hiszem természetes
De hogy a véletlenek rácsa, végleg be ne zárjon 
Szilánkokra fogom törni
Így akarom, így akarom
Így akarom, így akarom

Én tudok valamit és át akarom adni
Neked, csak neked,
Én tudok valamit és át akarom élni
Veled, csak veled.
 
Ha nagy leszek, aranyásó leszek,
Nem kell hogy kinevess,
Meg fogom tanulni az értékes közül
Kimosni a szemetet.
Így akarom, így akarom,
Így akarom, így akarom.


A barát
 
Csak egy nyugodt pont kell, ahová leülhetek,
Ne kérdezz semmit, Te ezt most úgy sem értheted. 
Belül keresek kapaszkodót, hogy ne zuhanjak nagyot,
Kívül, az élet jobbik része most elkerül.
 
Keresem önmagam, megfordult bennem a világ,
Mindent próbáltam adni, de kinek is kellett.
Hajszoltam azt a szót, és amit takar barát, 
Olyan lett a vége, mint egy paródia.

Nem fogod elhinni, de sohase féltem,
Úgy mondtam mindig, ahogyan éreztem én. 
A jósnak nem lehet hogy be fog válni, 
Egyedül kell az utam végigjárni nekem.
Nem fogok senkinek a nyakára járni,
Van erőm, hisz bennem ég a tűz.
A jósnak nem lehet hogy be fog válni, 
Egyedül kell az utam végigjárni nekem
 
Európából valók vagyunk, magyaráztam neked,
Levegőbe kapaszkodó artistacsoport.
Szerettelek ember nagyon, de te nem értettél,
Kereshetünk külön-külön új kapaszkodót.
 
A múltat elfeledni, az lenne a könnyű,
Látod testvér, ezt is rosszul tudod.
Értsd meg, nem szabad a múltat megtagadni,
Még ha néhány régi emlék kellemetlen is.


Barbárok
 
Föld kellett a népnek, és sok hús,
Ez volt az első nagy program.
A vezérnek elöl kellett menni,
Esélye volt győzni vagy meghalni.
Ez volt a cél, ez volt a cél.
 
Egymáson át tapostak a népek,
És jöttek az újabb programok.
A vezérek kissé hátrább kerültek, 
De a mi esélyünk semmivel se több.
Ez volt a cél! Ez volt a cél!

Szeretem a fákat, szeretem a levegőt és szeretnék élni,
Sötét fegyverekkel ne játsszon már senki! 
Elvenni a jövőt: nincs rá mentség semmi.
 
A XX. század barbárai lettünk,
Itt jóllakottak. Ott éhezők hada. 
De a programokból semmit sem engedtünk,
A végzetünk fele törünk. 
Hol van a cél? Hol van a cél!
 
És vérré vált az őrület,
Már programozás nélkül is ölünk,
Nem kellenek hozzá a vezérek, 
A végzetünk felé törünk.
Eltűnt a cél, eltűnt a cél,
Eltűnt a cél, eltűnt a cél
 
Szeretem a fákat, szeretlek téged és szeretnék élni,
Sötét fegyverekkel ne játsszon hát senki!
Elvenni a jövőt: nincs rá mentség semmi.

A kör
 
Kör közepén állok,
Körbevesznek jó barátok
Körbevesznek jó barátok és rosszak.
 
A kör közepén állok, 
Így könnyen eltaláltok
Így könnyen eltaláltok, rosszak.

Ha egyszer odébbállok,
A kör közepéből majd hiányzok, 
Rám többé nem találtok, rosszak.
 
Bohóc vagyok, de bátor,
Pofonoktól ég az arcom
Pofonoktól piros az arcom, kaptam.
 
Nem adom fel, tudjátok
Láthatatlan, lapos sumákok
Istenem, de sokan vagytok, rosszak!
 
Hitványak az álmok,
Ha mindent eltakartok,
Fekete függöny mögé zavartok, rosszak.
 
Könyöröghetek bárhogy,
Éles késsel rám vadásztok,
Ha megtaláltok, kicsináltok, rosszak.


Gyönyörű lányok
 
Láttam két jó formájú combot,
Mit tagadjam feldobott.
Odamenni, megszerezni,
A többit hozzágondolod.
 
Egykutya: szőke, barna,
Tőlem mind csak azt akarja.
De minek hazudok,
Ezért még hálás is vagyok.
 
Na gyere, adj egy jó tanácsot,
Nem tudom, hogy mit tegyek:
Épp most jöttem el az egyiktől,
És már a másikhoz megyek.
 
Gyönyörű lányok bízhatok bennetek
Megkapom tőletek azt amit keresek
 
Oda nyúlok ahol neked jó,
Meglátod csodákat teszek.
A kezed viszem az enyémhez,
Remélem te is szereted.
 
Kitaláltam egy jó játékot,
Elmondani is alig merem.
A legszebbet ma én választom,
Én választom ki közületek. 
 
Gyönyörű lányok!


Ünnep
 
Szakadt függöny az ablakokban,
Öregek egymagukban,
Ha tudnám, lecsókolnám a százéves ráncokat.
 
Szülők egymástól elvadulva,
Gyerekek eltaszítva,
Ha tudnám, összefognám a széthullott családokat.
 
Lány és fiú együtt sétál,
Test a testtől megoldást vár.
Nem szabad, hogy elfelejtsék kimondani: szerelem. 
 
Egy út van, én ebben hiszek:
A mindent elsöprő szeretet,
A rossz felett győzni fog a jó!

Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Hó és hideg, de a szándék meleg,
A kevés is több lesz, ha a szíved adod bele.
 
Együtt így jó, nincs is rá szó, nem lehet papírra írni,
Egyszerűen érezni kell.
Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál, ott ülünk mindannyian.
 

Köszönöm nektek ezt a csodálatos napot,
Köszönöm nektek, hogy újra élhetek, hogy újra létezhetünk.
És ahogy az előbb mondtam, fejeződjön úgy ez a buli,
Alázatosan jelentem: az EDDA Művek a mai naptól holtbiztos, hogy él!